2014. január 10., péntek

22.rész Egy átlagos reggelnek indult

Sziasztok!
Meg is érkezett a folytatást, remélem tetszeni fog és hagytok magatok után valamit nyomot.

xx Réka S. :)

* Gina szemszöge *

Reggel boldogan ébredtem amellett a tökéletes pasi mellett, akit annyira szeretek. Fejem a mellkasán pihentettem, míg Ő a derekamat ölelte át szorosan. Lassan fejtettem le a kezeit a derekamról, majd ki szerettem volna bújni mellőle, de hirtelen kér erős kart éreztem a derekam körül, ami vissza rántott maga mellé, kis hiány sikítottam volna egyet, ha nem tudom, hogy ki is az aki pontosan vissza rántott. Hátam izmos mellkasának csapódott, leheletét a nyakamon éreztem, majd pár pillanat múlva apróbb puszikkal halmozta el az érzékeny területet. Jól esően sóhajtottam fel, mire Ő kuncogva fordított maga felé.
- Jó reggelt. - szólalt meg azon a rekedtes hangján.
- Neked is. - adtam egy apróbb puszit a szájára, mire Harry fel morgott és közelebb húzott magához, majd szenvedélyesen meg csókolt. A csókot el is mélyíthettük volna, ha Jacob nem sír fel. Lihegve húzódtunk el egymástól, majd mind ketten a baba kiságyra pillantottunk. Hason feküdt és úgy nyöszörgött.
- Majd Én megyek, Te csak feküdj. - nyomott egy puszit a homlokomra és ki szállt az ágyból. Volt időm fel mérni a teste összes szegletét, hisz testét csak egy fekete boxer takarta. Tetoválásai tisztán látszódtak és kidolgozott felső teste is. A kiságyhoz lépet, majd kiemelte belőle a síró kis fiát. Ringatni kezdte, miközben hozzám igyekeztek. Furcsa, mert Noah nem szokott már annyit sírni, élvezi, hogy ennyien vannak körülötte.
Óvatosan tette be az ágyunkba, mivel már együtt alszunk és hamarosan Noah is külön szobát fog kapni, de vissza térve betette mellém, majd Ő is vissza bújt az ágyba így a kisfiúnk közöttünk volt.
Nem sírt, helyette mosolyogni kezdet, egyik kezecskéjével el kapta az egyik ujjam és szorítani kezdte, míg másik kezecskéjével az apukája egyik ujját kapta el. Harryvel össze néztünk majd el mosolyodtunk.
A figyelmünket ismét a fiacskánknak szenteltük, de nem sokáig, mert az ajtó kivágódott és a többiek léptek be rajta. Pontosabban három fiú és a barátnőik.
- Ez nem jó már fent vannak. - vágta le magát duzzogva Louis az ágyra.
- Óvatosabban is lehetne, ha nem látnád itt a kicsi fiam is. - szidta Harry, arcomon a mosoly még nagyobb lett, olyan jó hallani és látni, hogy védi a kis fiát.
- Itt van az Én kedvenc kereszt fiam. - kapta fel hirtelen és állt fel vele. A hirtelen mozdulat miatt, Noah meg ijedt és fel sírt. Lou próbálta nyugtatni, de nem igazán sikerült neki. Sóhajtva szálltam ki az ágyból és vettem ki a kezeiből, ahogy hozzám került, aprócska kezeivel át ölelte a nyakamat, majd úgy csimpaszkodott  belém. A sírás abba maradt, helyette csak a gügyögés maradt.
- Mit kerestek ti itt ilyen korán ? - szált ki Hazza is az ágyból, majd mellénk sétált.
- Mi csak kíváncsiak voltunk, hogy ébren vagytok- e már. - vágta rá talán túl gyorsan Liam.
- Liam ? - néztem rá fel húzott szemöldökkel, mert tudtam, hogy kamuzik.
- Gondoltuk meg nézzük a keresztfiunkat. - vette át a szót Zayn, ez már sokkal hihetőbb volt.
- Az igazat. - mondta el nem tűrő hangom. - a párom.
- Gondoltuk el visszük egy kicsit. - próbálta menteni a menthetőt Eleanor, akiben az egyik legjobb barátnőmre találtam.
- Gondoltuk rátok hozzuk egy kicsit a frászt és el visszük sétálni. - szólalt meg, na ki más ? Mint Louis.
- Nem, nem és nem. - vágtam rá azonnal.
- Miért nem vihetjük el ? - kérdezte Zayn.
- Figyeljetek ezt később meg beszéljük,  most menjünk reggelizni. - utaltam arra, hogy menjenek ki. Sóhajtva tettem le a kicsi Harryt a földre és le rogytam az ágyra. Harry is mellém telepedet, majd össze kulcsolta az ujjainkat. Szemem folyamatosan a kis fiam és a kezünk között ingattam. Olyan, mintha ez nem is velem történt volna, mintha csak egy álom lenne.
- Kicsim, mi a baj ? - simítja Hazza egyik kezét az arcomra.
- Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne, ma Jacobot az utcára vinni. - veszem le a szememet a földön játszó gyerekemről és emelem a mellettem ülő fiúra a tekintetemet.
- Nézd, a média már tudják, a rajongók is. Nem lesz semmi baj, a fiúk vigyáznak rá és mi is vigyázzunk rá. nem engedem, hogy bárki is bántsa a fiamat. Az már más, hogy a média fel fogja fújni az egészet és kíváncsiskodni fog, de nem engedem, hogy neked vagy a fiunknak bántódása essen vagy rá menjen a kapcsolatunk. A rajongók, pedig meg fogják emészteni és idővel el fogják fogadni. - nézet mélyen a szemembe. Nem tudtam mit mondani csak szorosan magamhoz öleltem. Ő is szorosan ölelt vissza, majd egy idő után el határoztuk, hogy ideje fel öltözni, míg én zuhanyozni voltam Harry fel öltöztette Jacobot, majd Ő is el ment zuhanyozni. Egy egyszerű laza szettet választottam, ahogy Hazz is, hisz ma nem nagyon szeretnék el menni itthonról. Nekem nagyon sokat jelentettek azok a szavak amiket mondott és ahogy törődik velünk. Kéz a kézbe mentünk le a konyhába, Noah pedig az apukája kezében volt. Noahát beleültettük az etető székbe, majd etetni kezdtem. Utána Én is ettem, míg a többiek már végeztek, de nem álltak fel az asztaltól, hanem engem is megvártak. A szüleim be jelentették, hogy vissza kell repülniük, mert a munka nem vár, ezzel egy időben Niki is mondta, hogy neki is mennie kell. A szüleimet meg értettem, hisz nem könnyű munkát találni, de Nikivel szívesen beszélgettem volna még. Nem örülök, hogy a szüleim már mennek is, hisz alig voltak az unokájukkal egy ideje.
A szüleim fel mentek csomagolni, persze Harry felajánlotta, hogy ki viszi Őket a reptérre, így Én és Noah sem maradhatunk itthon. Nikit a fiúk győzködni kezdték, hogy legalább még egy hetet maradjon, Niall szinte mindent be vetett. Egy fél óra után sikeresen meg győztük, hogy maradjon itt, így Niallel már el is tűntek hátul a kerteben. A többiek, pedig meg osztották velünk, hogy este egy kicsit sokat ittak és együtt is aludtak, de nem történt semmi olyan. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen rövid idő egy hullám hosszra kerültek, tudom, hogy Nialler nem bántaná meg.
 Miután anyáék el készültek mindenkitől el búcsúztak, Én pedig addig fel öltöztettem a kicsit, hogy ne fázzon meg. Be ültettem a hátsó ülésre és mellé a nagyszülei ültek. Én és Harry elől. A reptérre talán túlságosan is hamar oda értünk. Egy könnyes búcsút vettem a teremtőimtől, majd néztem ahogy a gépük fel száll a kis unokájukkal a kezemben.
Harry magához ölelt és próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült neki, még Jacob sem mosolygott.
- Kicsim figyelj. - fogta két keze közé az arcomat. - Hamarosan találkozhatsz velük ismét. ígérem. - nyomot egy puszit a számra.
- De már most hiányoznak. - motyogtam, szorosan magához ölelt és össze bújva indultunk meg a kocsihoz. Hazz beültette a gyerek ülésbe a kicsit, majd bekötötte és mi is beszálltunk. Haza indultunk és egész úton egy szót sem szóltunk, könnyeim már nem folytak viszont látszott, hogy sírtam. Harry egyik kezét a combomra simította és próbált meg nyugtatni, utál engem szomorúnak látni, pedig alig egy - két hete lakunk még csak együtt.
A ház előtt olyan dolog várt, amire nem számítottam vagyis jelenleg nem most. Tanácstalanul néztem Harryre...

1 megjegyzés: